Polyi fallikus teleobjektíve az ég felé meredt egy a felüljárón arra haladó tehervonattól. Fanatikus - gondoltam - pedig még csak most kezdjük. A tartálykocsik, forgalomban lévén, fel voltak bárcázva, Polyi pedig azt akarta lekapni. Később karnyújtásnyira álltunk a szerelvénytől bent a rendezőben.. kár volt a gőzér, avagy türelem rozsdát terem. (Sose lehet tudni :) - Polyi)

Izzasztó nap volt a múlt hét hétfő ahhoz, hogy minden kaland nélkül egy irodában töltsük, így munka után felkerestük a festői szépségű Ferencvárosi rendezőpályaudvart.

Az a fajta meleg volt, amikor két percig nem érzed magad tisztának fürdés után. Mindez otthon. Az élményt szorzd fel tízzel: még a búcsúzó nap sápadt fényében is remegett a barnálló sínek, talfák és vasmonstrumok felett a levegő. A fél liter víz pár percre volt elég, és később, mikor igazán ittam volna egy kortyot szorult helyzetemben már csak valami vattaszerű hab és homok keveréke volt a számban.

Mint újságírok sok MÁV kollégát kérdeztünk ki a tehervonatokat körüllengő misztériumról. Megtudtuk, hogy könnyen megállapíthatjuk egy szerelvényről, hogy max. mennyivel fog száguldozni, mivel a minden vagon oldalán ott van, hogy mennyivel mehet. A leglassabb vagon sebesség lesz a csúcs. Aztán kiderült, hogy nem csak a vagonoknak, de a vágányoknak is van max sebessége. Biztos jó, hogy ezt is tudjuk.

Míg oda-vissza bejártuk a rendezőt, az elődeinkről kérdezgettük a dolgozókat és már egészen jó nyomon voltunk, mikor lekapcsoltak minket... de ezt majd később. Tehát vannak magyar hagyományai is a tehervonatozásnak. Helyesebben román és bolgár, ahogy az egyik mókus mesélte. "Általában a kamionok alatt vagy rosszabb esetben a vonat aljára kapaszkodva találtunk egy-két EU-ba vágyó szomszédot" (olyan vagonokról beszélt, amik kamionokat szállítanak). Azt hiszem, ez volt a hőskor, mi már ennél pohányabbak vagyunk :D Amúgy másokkal nem találkoztak. Se hippik, se kalandorok, sem hazánkba tévedt utazók. De inkább lógjatok személyvonaton, azon egyszerűbb utazni - tették hozzá. Visszavágtunk, hogy nem vagyunk mi olyanok.

Iroda :D

Út közben megtaláltunk azt a tartályvagont is, amit Polyi lencsevégre kapott a villamosmegálló végéből a felüljáróról. Íme egy használatban lévő, éles, full komoly, feddhetetlen bárca:

Éles bárca

A tartályvonat -  adam is menne

Szép kis körünk alatt többször is láttuk a fekete kantáros nadrág fölé húzott láthatósági mellényt, de nyugodt viselkedésünk miatt nem keltettünk feltűnést.

Van Polyi nincs

Polyi megeszi a vonat

Már éppen mentünk volna, mikor megláttunk egy begördülő hosszú vonatot, tele nagy konténerekkel. Hogy szebb fejlécet készítsünk ennek a blognak készíteni akartunk róla pár képet. Lepaktáltunk a mozdonyvezetővel, aki egyébként nagy kedvesen elmondta, hogy Győrebe tart később, miután szétrendezik a vagonokat. :) Nesze neked bárca...

Bazinagy, rozsdás, csúnya, de erős

Oké, minden megvolt, szétnéztünk, beszélgettünk, mozdonyt lőttünk, kitikkadtunk, irány haza. Mentünk is vissza, mikor az a távolban feltűnt és annyira nem sietős két láthatósági mellény utolért minket. "Személyi igazolványokat, ha nincs rendőrt hívok!" Tyűű, nem tréfálnak. A biztonság kedvéért bepróbálkoztunk, de végül egy tapottat sem mehettünk odébb intézkedés nélkül, hiába mondtuk, hogy csak a vonatokról szóló weboldalunkat szeretnénk kidekorálni. :) Nem érdekelte, látta, hogy nem vagyunk veszélyesek, még a fényképeket sem nézte meg. Teljesítette a kötelességét, ami adatot megtalált az útlevelemben és a kérdőívjéhez tudta egyeztetni felírta, aztán határozott felszólítással a kitessékelt minket az üzemi területről. Engedelmeskedtünk.

Engedelmeskedés