Az a harminc, negyvenhét volt, mert egy "kicsit" elszámoltuk magunkat, de azt hiszen ezt a fáradtság számlájára írhatjuk.
Összeszedtük magunkat és nekivágtunk az utolsó szakasznak, meg is tettünk kb. 2 kilométert, és akkor vettük észre, hogy fényképezőgépben bizony nincs benne az SD kártya.
ez nagy gáz hiszen rengeteg fontos videó volt rajta.
Vajon, hol lehet?
Arra jutottunk, hogy a benzinkúton maradt a cserénél.
Azért, hogy ne veszítsünk időt Bazsi vissza rohant a kúthoz, én meg tekertem tovább.
Balázs a hozta a formáját ( mit számít a sziget kör) és kb. 12 perc múlva hívott is : " bazzeg... nincs itt..."
Én meg jobban teljesítettem a vártnál, ezért már nem tudott beérni futva, de hát mire jó a hüvelyk ujjunk, ha nem erre.
Kiegészült a hintó legénysége, fáradtan,de büszkés folytattunk tovább utunk.
Nem messze a céltól beértek minket az RTL-es srácok, és adtunk egy rövid interjút ( lehetett volna hosszabb is addig is pihentünk) .
A vágóképeket viszont bő lére eresztették, ezért kb.30 percet tekertünk mint az őrültek enyhe emelkedőnek.
Ez után a mennyekbe éreztük magunkat mert jött egy ,,hosszú" egyenes lejtő ( 1 perc ).
Aztán jött a pokol , kb. 50 perc hintó tolás, SZIGORÚAN EMELKEDŐNEK FELFELÉ.
Még az is megfordult fejünkben, hogy visszafordulunk, de abban a pillanatban jött egy traktoros srác, és azt kiabálta torka szakad tából:
,,Már nincsen sok hátra, NYOMJÁTOK"
Egymásra mosolyodtunk és felszívtuk magunkat.
Húsz perc múlva ez történt:Folyt.köv.