Nagyon büszkék vagyunk a Projekt Istanbulra és annak összes résztvevőjére! :) Talán az első olyan küldetés, amit a résztvevők becsülettel befejeztek nem csak a valós életben...

Előző postunkban ugyan már utunk végére értünk, de igazából kimaradt egy bejegyzés, ezért egy kis szösszenetet szeretnénk még idetűzni ráadásként...

Metrónk, ami villamos is (sosem tudtuk eldönteni, hol föld felett közlekedett, hol alatta) fél egy körül gördült be az Atatürk reptérre. Addigra Maki is előkerült...

A hotelban még kicsit zihált a testünk a délelőtti izgalmak után, de éreztük itt nem maradhatunk. Főleg a lakók szúrós tekintete miatt...

Miután Polyi visszaért a vasárnap reggeli "laza séta" után, egy izgatott J-t és egy csodálkozó Vic-et talált az ebédlőben. Kérdezte is tőlük mi ez a nagy elfehéredés...

A szombat esti forgatag után a vasárnap reggeli nyugalom határozottan jól esett fáradt testemnek, a fényképezőgépemet nyakamba akasztva nekiiramodtam a városnak...

Fk úgy döntött, ezen az estén inkább a szobában marad és lazul. Nem mintha egész nap nem hédereztünk volna a hostelben és környékén :) Mi azért az előző este után csak nekimentünk az éjszakának...

Ahogy hazaértünk a mecsetek meglátogatása után, rögtön beizzítottuk az "irodát". Konkrétan a laptopon próbáltuk felvenni a kapcsolatot az otthon maradt családtagokkal és barátokkal...

A Hagia Sophia bevétele után ismét bepróbálkoztunk a Kék Mecsettel (Sultanahmet Camii). A második napunkon nem még vállaltuk be, mivel azt mondták...

A keleti, muszlim nők számunkra mindig is ismeretlenek voltak. Az ember általában leragad az "ágyasság" és "többnejűség" fogalmainál, esetleg az öltözködésnél...