A reggeli barangolásból visszatérve különös dolog történt. A piacon lófráltam és megpróbáltam a visszavezető útra rátalálni, amikoris négy ifjú hölgy vett körül. Ruháik kihívóan színesek, alakjuk karcsú, arcuk fiatal, sötétbarna csillogó szemeik feketével kifestettek. Tenyerükön különös motívumok tekeregnek, kézfejükön igénytelenül bevarrt Ohm jelek és egyéb tetoválások díszelegtek. Gipsy-k voltak..Karon ragadtak és egy chai shop-ba vezettek. Szándékaik ismeretlenek voltak, de sok jóra nem számítottam, azonban gondoltam utána járok a dolognak. Miután leültünk, a mellettem jobbra helyet foglaló megfogta a kezemet és a tenyerembe bámult, úgy festett mintha tenyérjóslás kezdődne, de egészen más történt. Néhány másodperc elteltével indiai motívumok, virágok, levelek kusza mintázata kígyózott a tenyerem alsó sarkából kiindulva egészen az ujjaim hegyéig. A testfestés ezen ágát hennának nevezik, feltehetően indiai találmány, ősi hagyományokkal. A trutymót (festéket) növényi alapanyagból, cukorból, olajból és még ki tudja miből állítják elő, majd kúp alakú papírba töltik, ami egyben a felvivő eszköz is. A minta tradicionális motívumok improvizált komponálásaként keletkezik. Kevesebb, mint 5 perc alatt készül el a mű. Az ár -amelyről sejtettem, hogy magas lesz- a pimaszság összes határát áttöri, éppen úgy, ahogyan a torkomból kitörő röhögés a fülledt utca késődélutáni lágy moraját. Az első 200 egységet azonnal elengedik, látva hirtelen támadt jókedvemet, a maradék feléről pedig én beszélem le őket, azzal a meggyőző érvvel, hogy vagy ez, vagy elsétálok fizetés nélkül. Amint realizálódott bennük, hogy tárgyalási pozícióba kerültem, hozzátettem, hogy az árban benne értetik egy másnapi henna lecke - merthogy fölkeltette érdeklődésemet ez a művészeti ág. Visszaérve a hotelhoz, Dominick barátságosan kezet nyújtott, már ekkor kiszúrtam, őt is megtalálta a henna-banda. És csakugyan, négy ifjú hölgy teljesen azonos módszerekkel próbált pénzt kicsikarni tőle. D megoldása a rendőrséget is igénybe vette. Így végül nem fizetett, viszont a fennmaradó napokban folyamatosan a bosszútól rettegett, amelyet a hölgyek férfi rokonaitól várt, azaz egyáltalán nem várt.. Mindenesetre a kézfogás momentuma felüdítette az estémet.Másnap csakugyan találkoztam a lányokkal tehát, és a megállapodásnak megfelelően a tanítás megtartatott. Megismertem néhány fő motívumot, a felviteli technikát, száradási időt és egyéb paramétereket. Továbbá sokat megtudtam a gipsy kasztról, illetve annak életformájáról..A Gipsy kaszt az alsóbb kasztok közé tartozik. Népe sátorfalvakban él, általában települések szomszédságában, itt a sivatagban, Pushkártól néhány kilométerre. Ártalmatlan népcsoport, bár meglehetősen szegények. Fő bevételi forrásuk a kígyók elfogásából és bűvöléséből, a méltán híres és egyedi gipsy táncból és zenéből és valami speckó fa irtásából származik. Ebbe a listába tartozhat még a hennás túristakopasztás is. Hinduk, de húst és alkoholt fennakadás nélkül fogyasztanak. Hangszereiket maguk készítik, a tánc koreográfiája speciális és állítólag varázslatos. Hallomásból tudom, hogy a még nem házas hölgyek könnyen kaphatóak férfiak egyéb igényeinek kielégítésére is. Bárminemű ügyletbe is kezd velük az ember, az irreálisan magas árral mindenképpen számolnia kell. Egy sátorfalut én is meglátogattam, népe kitörő örömmel fogadott, azonnal mintegy húsz gyerek és legalább fele annyi felnőtt vett körbe. Előkerült a dob és beszélgetés-szerűség kezdődött. Talán ismerős lehet a jelenség hazánkban is, miszerint a srácok között volt Harry Potter nevű, de más hírességek nevei is fölbukkantak a bemutatkozáskor. Érdekes módon, az iskolázatlan fiatalok között volt aki értett és beszélt angolul, mint megtudtam, mindent a turistáktól tanult. Tulajdonképpen végül ott lyukadtunk ki, hogy az lenne a legjobb, ha adnék némi pénzt lisztre, meg ajándékot a gyerekeknek. Mivel azonban ez nem állt módomban, a felkérést udvariasan visszautasítottam.Az estéket a vendégházban töltöttem, a tulaj serdülő lányai és 7 éves fia társaságában. Az érdeklődő tinik már az iskolában is tanulják az angol a hindi mellett, így beszélgetésünk akadálytalan. Újabb henna motívumkra tettem szert, illetve betekintést nyertem a hindi írástudományba (számnevek egytől tízig hindi betűkkel prezentálva), melyből nem sokat értettem meg..

A helyi gyerekek nyitottak az idegenek felé, így történt, hogy a grundon egyik nap focioktatást tartottam mintegy tíz gyerkőcnek. Fogékony és aktív csemeték gyorsan megértették az alapszabályokat, a játék gördülékenyen ment.

Még Savitri templomból körbenézve fogalmazódott meg a gondolat: át kellene kelni a sivatagon. Manaliban az egyik étteremben akadt a kezembe Coheio Az Alkimista című könyve, melyből jónéhány oldalt elolvastam amíg a tea vagy éppen a palacsinta el nem készült. A könyvben az ifjú pásztor nekivág Észak Afrika sivatagjainak, hogy a piramisok lábánál megtalálja a boldogságot.. Nekem Rajastan jutott.Egyeztetve a tervet Dominick-el, felkerestük a turisztikai hivatalt, hátha sikerül egy becsületes tevehajcsárt felfogadni. (Sajnos az efféle szafarik és csaknem minden turisztikai dolog irreális tarifával működik.) A sors eképpen hozott össze a jókedélyű Captain-nel (továbbiakban Kapitány). Az indulást a találkozásra két nappal, reggelre terveztük, és az elképzelés szerint öt éjjel és hat nap alatt jutunk el Pushkarból a kb. 220km-re nyugatra elhelyezkedő Jothpurba. Két utazó, két teve és két kísérő képezte a csapatot, a felszerelést egy kocsi, egy nyereg, főzőalkalmatosságok, alapanyagok, plédek, pokrócok és egy a kocsi tetejére erősített sátor jelentette. Az indulás előtti estét a Kapitány házánál töltöttük. Felesége rajastani specialitásait a csillagos ég alatt, sötétben fogyasztottuk, miközben vendéglátónk a sivatagi életről és emberekről mesélt. Apró gyermekei meztelenül aludtak a forró éjszakában szerteszét a nyugágyon, a ház asszonya pedig rotit (chapati) sütött az izzó parázson, melynek vörös fénye halvány éleket rajzolt az emberi arcok íveire..

Elbúcsúztunk és aludni tértünk, hiszen mindannyian tudtuk, hosszú út áll még előttünk.2009-05-25