Reggel tízkor terv nélkül vágtunk neki a szálláskeresésnek Pushkarban, szempont kizárólag az ár volt. Teljes menetfelszerelésben baktattunk keresztül a városkán (kb. 20.000 ember lakhelye) mindenféle nyilakat követve, melyek végül a MilkMan guest houseba vezettek. Rövid alkudozás után egyedüli vendégként foglaltuk el a szobánkat, amely szintén nem a légkondis kategóriába tartozott, viszont a fürdő a helységből és nem (a már megszokott módon) a folyosóról nyílott. Hozzáteszem, eddigi második legolcsóbb szállásunk, ha az Arany Templomot is beleszámítom..Az, hogy a sivatag szélén vagyunk sok előnnyel és némi hátránnyal is jár. Az előnyös oldal felsorolásától ezúttal eltekintek, reményeim szerint kitűnik majd a sorok közül, hátrányok viszont a víz- és az áramellátásból fakadnak (a 24 órás forróságot ki-ki sorolja be maga). E kettő csak ritkán jár kézenfogva errefelé, mondhatnánk némi túlzással, de az itt töltött idő alatt átélt áramszünetek száma jócskán meghaladja az eltöltött napok számának háromszorosát.. Szóval a megérkezést Dominick gyors zuhanyzással ünnepelte, hogy lemossa magáról azt a 25 órás vonatozós retket, amelyet beszerzett. Látszott a megkönnyebbülés kivirágzott arcán, amikor elhagyta a szaunaként is helytálló fürdőt. (Kint ekkor a hőmérséklet már elérte a 43 celsius fokot, dél lehetett). Sajnos nekem nem volt ekkora szerencsém, másodikként a fürdőben hideg zuhanyként ért a felismerés, hogy nincs víz. Házigazdánk gyorsan megnyugtatott, egy óra és lesz. Persze nem lett csak délután ötre, de némi alvás után, kipihenten, víz keresésre indultam. Aki keres, az talál. Nekem a lenti fürdőben volt szerencsém összeakadni 3 vödörrel, melyek az élet alapjául is szolgáló nedűt tartalmazták; egyet magamhoz vettem és megoldottam a kosztalanítást. A fellélegzést újabb testi gyötrelmek követték, az éhség váratlanul és elsöprő erővel tört rám, hogy bele is szédültem. A sarki restaurantba vettem utamat, ahol nem különösebben ízletes, de tápláló rizs alapú étellel (Veg rice) töltöttem meg gyomromat..Ugyanitt chai fogyasztása közben azonban váratlan dolog történt. Olyan ami a helyieket is meglepte (még jobban, mint az én érkezésem - pedig azon is fönnakadtak picit). Nem várt vendég érkezett Pushkarba, az off season közepén, amikor senki se jön, a hőség és a szárazság miatt. Az eső. Az első cseppeket senki sem hitte el: a poros út szemvillanás alatt fogadta magába őket. Másodpercekkel később azonban vastag patakként hömpölygött alá a település lankás útjain, elmosva a piszkot és néhány árván maradt papucsot. Eufória uralkodott el az embereken, és boldogan szürcsölték a jó meleg chait a hűvös, esőszagú levegőben, bámulva az utcán futkosókat és az egykedvűen ácsorgó teherautókat meg teheneket. Gyönyörű volt. Közben egy teve és a mögé kötözött kocsi tűnt föl csurom vizesen. Boldogság töltött el, tudtam lesz még dolgom ezzel a furcsa teremtménnyel. Az étteremben nevetve köszönték meg az egyetlen vendégnek az esőt - gondolom már unták a hónapok óta tartó meleget, és jobb híján nekem adtak hálát, talán mert isteneik nem voltak a láthatáron.. A levegő tisztává és üdévé vált, Pushkar megtisztult.. Az első benyomások eképpen nagyon pozitívak voltak.Pushkar szintén szent város. A hinduk szent városa, amelynek keletkezésmítosza a következő: Brahma egy lótuszvirágot dobott a csillagok közül a földre, és ennek felszínéből jött létre Pushkar és a szent tó. Eképpen számos hindu templom található a környező dombokon, meredélyeken, illetve a településen is. Például a ritkaság számba menő Brahma templom, amelyből nem sok van India szerte sem. Ezen okoknak köszönhetően bizonyos szabályokat be kell/illik betartani. A város szigorúan lakto-vegetáriánus, még a tojás fogyasztása is tilos, az alkohol a hús és a drogok persze alapból ki vannak zárva. Talán meglepő lehet, hogy az utcán tiltott a csókolózás is.A hindu templomok közül kettőt látogattam meg. A Pap Mochani Templomot még az első nap kora este. A magasban lévő építménytől kiváló rálátás nyílik a településre és a környező dombokra.
Másodjára a Savitri templom következett. Ez Pushkar határától mintegy 800 méterre, délnyugatra egy kb 230 méter magas domb tetején található. A magaslatról nyíló panoráma káprázatos, északra Pushkar, délre a kikopó növényzet és az egyre nagyobb teret hódító homok terül el. A sárgás-barna talajt a művelt területek üde-zöld parcellái vidítják. A templom Brahma első feleségének – Savitrinek - tiszteletére épült. A hinduk szokásos szertartásait elvégezve (néhány mantra, kolompolás, édesség felajánlása, adományozás, füstölő gyújtás) kérdéseimmel a fönt lakó férfit bombáztam, aki a környező sivatag népeiről mesélt.A történelmi Buddha utolsóként találkozott a halállal az öregség és betegség után. Ha indiai utazásomat tekintem, ebben az aspektusban párhuzam állítható. Hiszen öregeket mindenfelé, betegeket pedig a nagyvárosok környékén könnyedén láthat az ember.. A halál azonban más, az első halottat Indiában itt, Pushkarban pillantottam meg.

Forró délután volt, valamely bazársoron vezetett át utam, amikor halkan éneklő csoportra lettem figyelmes. Kettes sorban közeledtek, az elsők ágyra emlékeztető mágját cipeltek a vállukon, rajta színes ruhában fiatal lány feküdt csukott szemekkel. Bőre sima, arckifejezése nyugodt volt. Csak pillanatokkal később döbbentem rá: a lány halott. A sort asszonyok zárták és virágszirmokkal hintették meg az utat, a lány utolsó útját. Pushkarba, a szent városba akár száz kilométerekről is hoznak halottakat, hogy a testek itt váljanak hamuvá és lelkük térjen vissza az újjászületések örök körforgásába. A fiatalság és a halál, a szép bőr és a mágjaágy kusza ágainak kontrasztja, az utca népének közönye régi-új megvilágításba helyezte az elmúlást. Nem befelyezésként, sokkal inkább az élet részeként tűnt föl előttem, és bár jókedvem nem lett, de megerősödött, amit eddig is tudtam: minden aminek kezdete van, annak vége is van, azaz ami az időben létezik, az nem létezhet az időtlenségben..

2009-05-23