Megérkeztünk Afrika kapujába és mohó módon egy szánalmas kísérletet tettünk arra, hogy meglépjünk még az este folyamán Európába. Eddigre elegendő ismerettel voltunk felvértezve a kikötői vérszívók ellen, így játszi könnyedséggel szereltük le őket majd a kikötő kapujából induló Mohammed VI avenue elején lévő kávézókkal és éttermekkel övezett bazinagy park felett szereztünk szobát, valahogy így:

- van szoba mára?

- van.

- mennyi a legolcsóbb?

- 40dh/kopf.

- megmutatná?

- természetesen...

- csinos, de nem tudom bezárni majd - mondom a portásnak a betört ajtajú szoba előtt állva - ez nem lesz jó.

- akkor itt van ez, de ez 50dh fejenként - mutatja az előzővel szinte tökéletesen egyező kvártélyt.

- 10dh-val több, csak mert be lehet zárni?!

- nem arról van szó, ez egy nagyon szép szoba.

- :/ ok, még megbeszélem a kollégámmal. Ha nem jönnék vissza hamarosan,  adja ki a szobákat! - ezzel elindultam kifelé

-  rendben, tudok adni egy remek szobát 40dh-ért, csak önnek.

- be lehet zárni?

- be.

- ok, rögtön jövök a csomagokkal és a kollégámmal.

- el lesznek ragadtatva, ön és a kollégája is! :D

úgy is lett, tényleg 5 percen belül vittem a csomagokat és Kecsót. a szórakozott öreg felvitt egy kikötőre néző sarokszobába. három ágy, tágas tér, hatalmas ablakok. nekitámaszkodtam a szekrény ajtajának és beestem a belsejébe.

- azt használhatja, ha akarja - mondta a portás - az ajtaját akár ki is szedheti.

ahogy körülnéztem, olyan érzésem támadt, mintha ez a szálloda a király fogadására épült volna 300 évvel korábban, de az uralkodó végül is lemondta a látogatást, így a befektetés nem térült meg, aminek következtében senki hozzá sem nyúlt semmihez, azóta talán kétszer takarítottak, és az utóbbi nem a múlt héten volt. a gyanu csak erősödött, mikor kérdeztük a tisztálkodás lehetőségeiről a bolondos öregurat.

- nincs melegvíz, csak hideg. a fürdőszoba a folyosó végén jobbra van.

- egyáltalán nincs melegvíz, vagy csak most, este?

- egyáltalán nincs. ha bekapcsolnánk a bojlert, az egész szálloda BUMM, felrobbanna. valami nem egészen jó benne, tudja. olyan, mint egy időzített bomba.

- aha. :D

- legyen szíves, adja oda az útleveleiket.

- rögtön leviszem a portára, szeretném lerakni a táskákat és egy éttermet keresni. beadom a portára (ami egy asztal volt a bejárat mellett).

értette mit akarok, és lement. lepakoltunk, kicsit megmosakodtunk. odakint közben sötétedni kezdett a viharos tenger felett, lassan felgyulladtak a közvilágítás fényei és jócskán lehűlt a levegő az érkező front hatására.

elindultunk enni. a portán megkérdeztem, hogy van-e valami olcsó, de jó étterem a környéken. az öreg így felelt:

- ha itt lemennek a lépcsőn a térre és jobbra fordulnak, van, tu, tri kávéház lesz, aztán van puccos étterem, utána megint van  kávéház és van bolt, majd tu étterem. én a másodikat javaslom, mert az elsőben egy pöcs a tulaj.

aztán vártunk, hogy visszakapjuk az útleveleket, de mikor 10-15 perc elteltével csak Kecso teljes nevével tudta kitölteni a bejelentkező lapot, meggondoltuk magunkat és elindultunk a van, tu, tri kávéház, a van puccos étterem, stb... előtt elhaladva a második olcsó, de jó étteremig. kapásból letoltam két tál paradicsomlevest egy bagettel. Kecso is evett egyet és sűltkrumplit majszolt, én pedig rendeltem egy pár fasírtszerűt körettel. nagyon kellett már. aztán átdzsezzeltünk a szonszéd kávéházba, és egy remek mentatea szürcsölése közben megtudtuk, hogy Egyiptom vitte haza az Afrika kupá. hát ennek is vége lett, nyugodt szívvel hagyhattuk el a kontinenst. ám ez nem volt olyan könnyű, mint gondoltuk.

Atyám jókívánsága itt ért utol minket. "Jó szelet" visszhangzott a fülemben, mikor a viharos szél benyomta az egyik rosszül záródó ablakot és végigsöpört a vihar a szobán. jó volt erre ébredni. lehet, hogy elfelejtettem megkérdezni, hogy az balakokat is lehe-e zárni. :D

Nem aludtunk sokat, mert nem tudtuk, hogy a komptársasásg prospektusában feltűntetett 9:30 CET vagy CET+1 idő, így inkább egy órával korábban kimentem a kikötőbe, hogy megtudjam a pontos időt. nem kellett volna ilyen korán kelnem, mivel a vihar miatt törölték az aznapi összes gyorskompunkat.

- De nekem megvan a jegyem, apafej! ne szórakozzatok velem!

- megvan a jegyed? add csak ide! ...nincs autód, ugye?

- nincs, csak mi ketten vagyunk meg a motyóink.

- akkor felrakunk titeket egy hagyományos kompra, ami egy kicsit lassabb lesz.

- rendben, csak menjen minél hamarabb!

- fél 10.

még vettünk egy kis ennivalót a nagy útra és beváltottuk a pénzünket a behajózás előtt. rutinból belefolytottuk a szót a kikötői vérszívókba egy határozott nemmel, majd elindultunk az útlevélellenőrzésre. ekkor jutott eszünkbe, hogy kis dögök a marokkói kilépéshez szükséges- egyébként ingyenes - adatlapot akarták eladni nekünk. vissza a hajótársaság irodájába a papírokért...

az útlevélellenőrzés viszonlag alapos volt, viszont a táskákat átvilágító ultrahangos biztonságikütyü kijelzőjének háttal támaszkodó két határőr nagyívben tett rá, hogy vonyít a fémdetektor, mikor áthaladtunk a kapun. lehetett volna akármi is nálunk, akkor sem szúrja ki senki. na mindegy, irány az 5-ös kapu!

végigrókázott mosdók, kóválygó emberek, fehér, izzadó arcok és nyüszítés jellemezte az utunkat. nagyon undormány volt. A vihart mi jól bírtuk, Kecso aludt, én meg élveztem, hogy a Balaton után végre kipróbálhatom, hogy milyen egy kiadós tengeri hajózás. hát ilyen:

Lehet, hogy páran a hánytatózenétől rókáztak. :D hallani a felvételen is.

Algecirasba 13:30-kor érkeztünk és rögtön ugrottunk is egy időzónát, így máris fél 3 lett. eltelt a délután fele és még el sem kezdtünk stoppolni, holott nem állt szándékunkban az első európai városban tölteni az éjszaka felét. kijutottunk a város széléig és kiraktam a kezem. hosszú órákig semmi. aztán rájöttünk, hogy nincs varázsunk. mikor Budapestről indultunk, Afrika tábla volt a kezünkben, most is kellett valami frappáns. Magyarország, vagy Budapest nem elég jó... Tokyo?! Ááá, nem az igazi. Legyen Peking! szinte ki sem gondoltuk, mikor megállt egy kínai fazon egy fullos terepjáróval.

- Malaga mefelel? - kérdezte.

- indulhatunk!

hát így indultunk Európának...