Miután elhagytuk Tolgrim barátunk lakását, a közeli parkban, padok, virágok, sipítozó sirályok, és néhány idős, üldögélő figura között költöttük el a szokásos reggelinket: müzlit szendvicsekkel. Kedvenc részünk, amikor elfogy a müzli, és ki kell innod a hideg csokis tejet a hideg acélbögréből. :)
Fél egy lett, mire elindultunk a reggeliből. Ötödjére is bevettük a hidat kelet felé kimenet a városból, majd a főúttal párhuzamosan, egy alsóbbrendű úton folytathattuk egész hosszan a fjord mentén. Csak mikor bekanyarodtunk kelet felé, egy másik fjordba, akkor csatlakoztunk vissza a főútra. Volt itt egy őrült országútis fazon, az út mentén cikázott fel-le egy viszonylag sík szakaszon, nem tudom, hogy nem unta, hogy ugyanott bringázott el számtalanszor…
Ahogy figyeltük az eget a völgy felett, melyen keresztül a mi utunk is vitt, nem látszott túl bíztatónak a kép. Jól láthatóan esett előttünk. Nem kellett sokat várni, felettünk is megindult az eső. Gyorsan behúzódtunk egy eresz alá felvenni az eső elleni cuccokat, majd irány tovább. Persze közben nekem még sikerült pár szót is váltani az eresz tulajdonosával, aminek a vége az lett, hogy még egy cetlit is kapott a webcímmel.
Mire újra nekiindultunk felöltözve, irdatlanul rákezdett az eső. Olyan erővel zuhogott, hogy olyat nagyon rég nem láttam. Bőrig is áztam egy pillanat alatt… Persze nagyon nem izgatott a dolog, mert nem volt túl hideg, és azt is sejtettem, hogy ha ilyen erővel esik, akkor bizonyára nem tarthat sokáig. Nándival csak röhögtünk, hogy hogyan kaphattunk ki egy ekkora óriási esőt… Dudáltunk, kiáltoztunk bele a záporba, aztán amikor pár kilométerrel később alábbhagyott, hangosan méltatlankodtunk, hogy na mi van, ennyi volt, nincs több? Elfogyott?!? Mintha meghallották volna odafent, mert aztán ismét rákezdett… Persze tudtuk, hogy hamarosan eláll, mert látszott a völgyön előttünk, hogy pár kilométerrel előrébb már nem esik. Ahogy odaértünk aztán azt is láttuk, hogy egyáltalán nem is esett. Jó 10km-el a zápor kezdete után ismét száraz aszfalton tekerhettünk.
Mire elértük az aznapi első hajóállomásunkat már kis híján túl voltunk az első 50km-en. Ennek nagyon örültünk, mert egyikünknek sem tűnt annyinak a táv. Mire felfogtuk volna, hogy elindultunk Tromsø-ből, jött a zápor, aztán egyből mással voltunk elfoglalva. Aztán miután elállt, annak örültünk, hogy újra elértük a száradási pontot (amikor már nem, vagy csak annyira esik, hogy gyorsabban száradsz, mint ázol), és hogy többet talán nem fog esni. Aztán egyszercsak ott voltunk a kompnál és a kilométeróra 49-et mutatott.
Maradt bő fél óránk a hajó érkeztéig, ezalatt gyorsan megebédeltünk, szendvicseket, instant teát és némi kekszet faltunk csak úgy egy padkán, mezítláb üldögélve. Csak részemről mezítláb, mert Nándi cipői csodával határos módon alig áztak be - úgy látszik létezik olyan kamásli, ami tényleg ellátja a funkcióját. Ami nálam van, sajnos nem olyan… De legalább a hideg ellen ér valamennyit. :)
A hajó talán 20 percig ment keresztül a fjordon. Sajnos csak a legvégén vettük észre, hogy a hajóúttal járó szolgáltatások sorában ott figyel az ingyenes wifi is. Azért telefonon sikerült gyorsan elolvasni és megírni pár mailt… Hihetetlen, hogy itt, az isten háta mögött is tudok netezni egy egyszerű hajón.
A következő szakasz nem volt túl hosszú, mindössze 21km-t kellett tekernünk egy gyönyörű kis fjord északi partján, viszonylag sík terepen. Igazán ez sem esett nehezünkre abban a tudatban, hogy hamarosan újra lesz egy kis pihenőnk.
De nem hajtottunk egyenesen a hajóállomáshoz, hanem előbb alaposan bevásároltunk, mivel tudtuk, hogy a túlparton talán egészen Altáig nem lesz hozzá újra lehetőségünk. A hajót pont lekéstük, így kénytelenek voltunk közel egy órát hájpázni a parton, ami persze egyáltalán nem volt ellenünkre. Sőt, igazán jó volt kicsit leülni az árnyékba, zenét hallgatni, és közben naplót írni az elmúlt napok történéseiből. Volt mit írnom… Azóta is van. A hajón viszont ismét találtunk netet, megvadulva olvastuk a kommenteket a weboldalon, és talán mi is írtunk párat. Aztán jöttek az e-mail, majd a couchsurfing. Próbáltam valamit intézni Helsinki-ben, mert ekkor még nem volt meg a vendéglátónk, de aztán kikötöttünk, és le kellett szállni. Netfüggőségemet jól jellemzi, hogy utolsó utasként hagytam el a hajót. Azóta már Helsinki-be is sikerült kanapét találni, már csak Stockholm-ra kéne valaki, aztán otthon vagyunk. :)
A második hajózás után fantasztikusan szép tájak következtek. Gyönyörű helyen kerekeztünk észak felé a fjord keleti partján. A túloldalt nyugat felé végig havas hegycsúcsok szegélyezték a tengert, és minden úszott a napfényben, csuda jó volt itt tekerni. Később aztán ÉK felé fordultunk és pár kilométer múlva elhagytuk a fjordpartot. Kisebb hágó következett, végig “
Flow“-ban tekertem egészen a 250m magas hágóik. Fantasztikus volt, szinte megrészegültem a végére, annyira élveztem. Odafent kis pihenőt fújtunk, felöltöztünk a hideg lefelé száguldásra, majd ahogy azt kell, pár perc múlva ismét a tengerszint környékén tekertünk.
Az élmény ugyan nagy volt, de azért a hágó kivehetett belőlem rendesen, mert a következő városkában, Nordreise-ban szólnom kellett Nándinak, hogy álljunk le kicsit… Kezdtem érezni az eléhezés előtti állapotot. Aki éhezett már el, az tudja, hogy nem jó dolog. Kerékpározni és sétálni még éppen lehet eléhezve, csak épp nem érdemes. Nem túl kellemes émelyegve, szédelegve tekerni. Persze odáig nem jutottam el, még bőven időben leültünk egy szupermarket előtti padra, ahol elkezdtem kekszeket és teát tolni magamban, ahogy azt kell. Mivel nyitva volt még a bolt, kihasználtam az alkalmat és miután magamhoz tértem, vásároltam tejet és müzlit reggelire, plusz némi utánpótlást a frissen felzabált édességkészletünk helyébe.
A kis pihenő valamennyire rendbetett, de azért ezután már nem voltam olyan virgonc, Nándi rendre előttem tekert és úgy kellett megerőszakolnom magamat, hogy ne maradjak le tőle nagyon. A ma estére kinézett szállásunk - egy kemping - , még egy fjorddal odébb volt, de hála az égnek, hágó már nem választotta el tőlünk, így bő 10 kilométerrel a pihenőnk után meg is érkeztünk a helyre, amit kinéztünk. A füzet szerint 40 korona, azaz 1200 forint itt egy sátorhely. Persze a portaszolgálat csak 15-től 22-ig volt, mi meg már éjfél környékén jártunk, így nem volt senki, akinek lecsengethettük volna ezt a hatalmas összeget a szállásért. Nándi füzetéből már azt is tudtuk, hogy 6 perc zuhany ára 10 korona, így már az érmékkel a kezünkben vonultunk oda a megváltást jelentő forró zuhanyhoz. 6 perc kánaán, lemossuk magunkról a sót, kicsit felélednek az izmaink a forróvíztől, kicsit újra tisztának érezzük magunkat a holnapi indulásig.
Így már egész más feeling leülni a kemping konyhájában az asztalhoz, elindítani egy kis zenét a netbook-ról, amit közben töltünk a konnektorról, mialatt készítjük a vacsorát egy forró tea mellett. Bizony, ez már nem az az igazi outdoor, ez nem az a nomád túra, aminek indult ez a móka, de annyi sok sátrazás és minden után sok lenne már nekem kihagyni ilyen potom áron ilyen luxusszolgáltatásokat, mint forrózuhany, áram, tető, asztal, szék, tűzhely… Az már a hülyeség határát súrolná, sőt önsanyargatás lenne, ha fejenként 600 forintot nem lennénk képesek áldozni erre. Persze az más tészta lenne, ha valami faja helyen tudnánk sátrazni, mint mondjuk a gleccser mellett nemrégiben… De itt most nincsenek ilyen helyek, viszont Norvégia talán legolcsóbb kempingjét sikerült megtalálnunk a kis füzet által. :) Ismét leírhatatlanul jó érzés volt a megtett kilométerekkel a lelkemben, a teletömött bendővel, megfürödve, útinaplót megírva befeküdni a jó meleg hálózsákba. Ilyenkor talán egy percig sem tart elaludni. Mindezek olyan jóérzetet adnak, hogy nagy-nagy nyugalommal alszom el pillanatok alatt. Meg persze biztosan a fáradtság is rásegít. :)
▼
