Be kell vallanom, csalódott vagyok. Hogy pontosan miért? A vélaszért egészen március elejére kell visszanyúlnom. Igen, igen a Bringa Expórol van szó, de nem maga a kiállítás vagy annak szervezői keserítettek el, hanem lennekezőleg: a látogatók.

A négy napos rendezvény egy-két hét szervezkedés előzte meg, hogy meglegyen az Adab-módra készült installáció, a szóróanyagok és a szabad idő 4 napra. Végül március 3-án készen álltunk, igaz egy kicsit perifériára szorultunk, de mit várnak a potyautasok...

Az első napról nem érdemes túl sok szót ejteni, pár ember lézengett csak. Kecso persze kialakította a megfelelő kapcsolatokat a szomszédos standok számára kedvesebb alkalmazottjaival, de ezen kívül sok nem történt. Szakmai nap volt.

Aztán másnap indult a felfordulás. Pár óra alatt el is osztogattunk 50 szórólapot, így gyorsan sokszorosítottunk még pár darabot. Fekete-fehér volt, nem kell nagyon aggódni, igyekeztünk spórolni a környezetszennyezéssel. A lényeg, hogy több, mint 400 szórólapot osztottunk ki, de nem ám csak úgy. Mindenkivel beszélgettünk kicsit, elmondtuk, hogy mi az 1000 bringa Afrikának, miegymás. Sokan bólogattak, igérgettek. Lelekesek voltunk, még a harmadik napon is, mikor már a napi 6-8óra ácsorgástól kicsit ki voltunk és bombariadót fújt a hangszóró és eleredt a hó is. A három nap alatt a legtöbb céget is megkerestük a projektünkkel és érdeklődők voltak. Rengeteg ígéretet kaptunk.

Azért nem volt mindenki ilyen lelkes. Jött egy szélesebb tag fekete dzsekóban. Nézte a bringát, amit vittünk. Megszólítottam, hogy elmondam neki a mondókámat, hogy "ez egy olyan akció, amiben feleslegessé vált bringákat gyűjtünk Afrikai segélyezés céljából, és ha van...", közben észrevettem, hogy Ő aztán hazánk fia a talpán. A szavamba vágott és megkérdezte, hogy a niggerek tudnak-e biciklizni lapos kerekű bringával. Őőőő. Megköszönötem neki az embertársaiért érzett aggodalmát és megígértem neki, hogy felfújjuk a brinyó kerekét mielőtt elszállítjuk. Nézett egy csúnyát és tovább ment.

Mostanra eltelt 6 hét. A sok ígéretből egyetlen egy tett sem született. Senki nem írt vagy hívott minket, senki nem vitt bringát az AHU-ba vagy a SelfStore-ba. Ahogy ott összegeztük a felajánlásokat, több, mint 50 bringának kellett volna beérkeznie. Egyetlen egy sem jött. Mi van veletek, emberek? Ez volna az a nagy bringás közösség?

Félreértés ne essék, nem azzal van a baj, hogy még nincs meg az 1000 bicikli. A gond azzal van, hogy mindenkinek csak a szája nagy, de mikor tenni lehet, senki, és tényleg senki nem tesz semmit. Nem kell megígérni, ha nem tartod be! Egy mosollyal vagy vállveregetéssel is beérem, de az ígéret szép szó...

Fotó: Tuszinger Fotó